Az irányzatot meg kell különböztetni a szegénységtől, amelybe általában élethelyzetéből fakadóan kényszerülnek az emberek, míg előbbi önkéntes, tudatos választás eredménye. A jelenséget olykor minimalizmusnak is nevezik, de ezt a kifejezést gyakran használják az önkéntes egyszerűség extrém formáira is.
Különbséget kell tenni az önkéntes egyszerűség és a puszta takarékosság, újrahasznosítás, önellátás között is. Az irányzat képviselői nem a "vissza a természethez" jelmondatot követik, sokkal inkább több józanságot és érzékenységet keresnek a társadalomban, amely teljesen elszakadt a természettől. Legtöbbjük nem vonul vissza egy tanyára, hanem éppen ott igyekszik kialakítani egy megnyugtató, fenntartható életmódot, ahol él.
Az önkéntes egyszerűség nem nevezhető egységes jelenségnek, választásának okai sokrétűek lehetnek és az adott személytől függnek: összefügghet a lelkiséggel, hittel, a kiegyensúlyozott életmódra való törekvéssel, a takarékossággal, lehetnek egészségügyi okai, magyarázható a környezetvédelemmel és az ökológiai lábnyom csökkentésére vagy éppen a minőségi idő növelésére irányuló vággyal, de azzal is, hogy küzdjünk a társadalmi egyenlőtlenség ellen. Ennek megfelelően a spektrum nagyon széles lehet: a civilizált társadalmat teljes egészében elutasító, nomád életmódot folytató emberek éppúgy magukénak vallják a gondolatot, mint a konzumizmussal szemben csupán kritikus véleményt megfogalmazó személyek.
Az önkéntes egyszerűséget vallók különféle nézőpontjai így adott esetben ellent is mondhatnak egymásnak. Minden esetben jellemző azonban a saját fogyasztói szokások alapos megfigyelése és értékelése, valamint öt, egymással szorosan összefüggő érték jelenléte: az anyagi egyszerűség, az emberi lépték, az önállóság, az ökológiai tudatosság és a személyes növekedés értékei. (Forrás: wikipedia)
Nagytarcsa, 2016. június 22.